A japán kultúráról...

Jó a sörük.













Ezt most lehet nem hinni

...vagy elhinni.
Ez kulturális kérdés.

Nem sok agyunk van, az igaz. Beszéd közben elalszunk.

Öregítettük magunkat hét órával - itt pl. most 23 óra van, otthon meg még csak délután 4.

Ma az történt, hogy - agyatlanul, jobb híján - a lábunkkal fedeztük fel a várost. Tokió 30 milliós. Szóval nagy.

Van, mikor az ember még csak tájékozódik, ezért sok fölösleges lépést tesz, amelyekről kiderül aztán, hogy mégsem voltak fölöslegesek, mert ebben a szakaszban történik a mérték, a lépték megtapasztalása, elhelyezése a tudatban. A lábadból tudod, hogy mekkora városba tévedtél.

Kora délután addig-addig bénáztunk miszterbínesen, míg beszédültünk végül egy kínai étterembe (!), ahol magyar nyelven világzene szólt. Kersha Kocu rögzítette pár másodpercét, talán majd közli a felvételt ehelyt.

Ezek a képek nem repülőről készültek!

Külföldivel alig futottunk össze, idegenek vagyunk a szamurájok között.

Sok-sok kedvességgel találkoztunk meg gyermekdedséggel. A - már már érthetetlen - kedvességre példa: elhagytam a válltáskámat, igaz, csak rövid időre, és nem cinkes helyen. Mikor visszarohantam a recepcióra, a három hölgy versengve és hálaistenkedve kért elnézést, hogy nem vittem magammal a legfontosabb irataimat, pénzemet, gyakorlatilag minden fontosat. Hiába mondtam, hogy ez tulajdonképpen azért az én hülyeségem, nem tágítottak: nagyon bántotta őket, hogy nem vették észre, és nem figyelmeztettek...

A betondzsungelben pici kis szentélyek húzódnak meg temetőkkel, kis tavak parkokkal, ahol az ember csöndben érzi magát, holott folyamatosan zúg a város...

...és öntudatlan áhítattal még fényképezni is letérdel.




Jól vagyunk. Ízlelgetjük a távolságot (10.000 km), a helyet, iszogatjuk a sört.

...és egy spéci szelfi rólunk

Végül ezt nézzétek meg, érdemes... Taiko vagy daiko dobolás. Sok jó van, nekem ez egyik kedvencem (az egész nagyszerű, de külön figyelmet érdemel 3'45"-nél kezdődően az a dobos úgy magában). Nagy szédelgésemben engem mindenesetre rendez, ha ilyet hallok.

Csók mindenkinek!

Ne menjetek messze, mindjárt jövünk...

(Kaikacuna Gacho)